A katasztrófavédelem "tudományáról" a közmunka kapcsán volt egy kis ismeretünk. Mégis az önkéntes munka címkéjével meghirdetett, kötelezően ledolgozandó 50 óra hallatán elkékültünk egy kicsit, hiszen most már a töménytelen tananyag magunkévá tétele mellett ez is feltétele az érettségi rettegett ugródeszkájának.

Az első alkalommal mindenki kíváncsian várta, vajon e programból mi is sülhet ki. A vártnál sokkal érdekesebb volt, kellemesen csalódtam, mivel abban a hitben voltam, hogy valami monoton szöveggel akarják felkelteni érdeklődésünket a katasztrófavédelem iránt, de helyette képekkel és a hozzá fűző magyarázattal, valamint a diákok bevonásával próbálta oktatónk legalább az alapokat átadni nekünk. Így például a Szentgotthárdot fenyegető tényezőkről (árvíz) is beszélgettünk. Az előadás után a jelenléti ív kitöltése, olyan érzetet keltett bennem, mintha főiskolai vagy egyetemi diák lennék, s ez meglepő, de felemelő érzés volt számomra.

Amikor másodszorra látogattuk a programot, akkor már tapasztalatokkal is gazdagodtunk, mivel  megtanultuk, hogy árvíz esetén, milyen intézkedéseket tesznek a katasztrófa bekövetkezése ellen. A homokzsákok töltésekor felvett védősapkához társult szemüveg is szórakoztató volt, s nem csak az említett várható veszélyességi tényezőktől védett meg, hanem egyeseket az esőtől is, ami közben elkapott bennünket, s az osztályba kényszerített minket. Majd ki-be járkáltunk, mert az időjárás - szeszélyessége révén - hamar meggondolta magát. A szorgos munka végén (ami abból állt, hogy először tömbszerűen épült a "homokzsákfal", másodszor pedig kör alakban), a zsákok tartalma az iskola magasugró gödrét töltötte meg. Befejezésül aláírtuk megint a jelenléti ívet, s mentünk a utunkra tovább.
Igaz, eddig csak kétszer volt alkalmam megismerni a katasztrófavédelem munkáját, de a további programok, amikről beszámolt oktatónk, felkeltették érdeklődésemet, s eddig panaszra semmi okom nincsen. Szóval a kezdeti "seeeemmi kedvem az egészhez" hangulat teljes  "pálfordulatot" vett.

Skaper Renáta 9.b