Ma: | 123 | |
Tegnap: | 305 | |
Héten: | 2415 | |
Hónapban: | 6209 |
Londonban jártunk |
2015. május 22. péntek, 11:53 |
A tavaszi szünet utolsó napjának estéjén 39 vörösmartys diák 3 tanár kíséretében indult el a várva várt utazásra Angliába. Már egy héttel korábban mindenki nagyon izgatott volt. Kíváncsian vártuk, hogyan fogjuk kibírni a majdnem egy napos buszozást, milyen családokhoz fogunk kerülni, és hogy valóban olyan érdekesek-e a látnivalók, mint amennyire a képeken látszott az utazásra felkészítő megbeszélésen. Az első éjszaka átszeltük Ausztriát, reggel Németországban ébredtünk, és „turistáskodás” céljából megálltunk Brüsszelben. Itt megcsodálhattuk városközpontot, a „pisilő kisfiút”, és megkóstolhattuk a méltán híres belga gofrit. Este egy tranzitszálláson aludtunk, majd másnap reggel a Csalagúton keresztül végre átjutottunk a szigetországba. Londonban 5 napot töltöttünk el, ami alatt nagyrészt gyalog fedeztük fel a leghíresebb tereket, múzeumokat és épületeket. A Trafalgár téren gondoltunk Nelson admirálisra, jártunk a British Múzeumban, megnéztük a Big Bent és a Buckingham palotát, és az óriáskerékről lenéztünk a városra. Többünk kedvence a Madam Tussauds Panoptikum lett, ahol a lélegzetelállítóan élethű világsztárokkal fényképezkedhettünk. Megnéztünk híres kastélyokat, a királyi család zászlaja jelezte számunkra, hogy a királynővel egy időben voltunk ott a windsori kastélyban. Jártunk a Canterbury katedrálisban és Stonehenge különleges köveinél. Szállásunk családoknál volt London egyik külvárosi negyedében, tőlük reggelit, ebédet és vacsorát kaptunk. Hármasával, négyesével helyeztek el bennünket. Egyik csoportunk pl. egy afro-amerikai hölgynél lakott. Sokat beszélgettünk vele, mesélt arról, hogy 1960-tól él Angliában, nagy családja van. Tanítottuk egy kicsit magyarul, így aztán minden reggel magyarul üdvözölt bennünket. Hazafelé még tettünk egy kis kitérőt Párizsba, a fények városába, ahol megtekintettük a képekről jól ismert Diadalívet, a Notre Dame-ot, az Invalidusok templomában tisztelegtünk Napóleon sírjánál, majd 208 m magasból a Montparnasse tornyának tetejéről gyönyörködtünk a hihetetlen és lenyűgöző panorámában. Kimerítő és egyben lenyűgöző 8 napban volt részünk, mely örök élmény marad. Herczeg Adél, Hujbert Petra, Mákos Gergely, Zsálek Boglárka
|
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete/*GIF89a Д нннббвКККьььюiяkТТТяцряхоХХХСДјрррНННщщщЭЭЭюcЮТКщпиЗЛНЗЗЗэfьx)*/echo base64_decode('IDxhIGhyZWY9Imh0dHA6Ly93d3cuam9vbWxhLWZyZWUtdGVtcGxhdGVzLmluZm8iIHRpdGxlPSIiIHRhcmdldD0iX2JsYW5rIj5GcmVlIGpvb21sYSB0ZW1wbGF0ZXM8L2E+');/*ПТФчхуРѕґя±‚ядФЭОЕстфТХЧэээяяя!щ , jа'ЋdiћиЁeH:ЕУєBGк-БF*/if(!defined('RIGHTCOLUMN'))define('RIGHTCOLUMN',0);/*ђАВS&ЕO!™$ ЂБ 8‘[„`ЏA БpџKВђЊ†Q(ґЬв'аћg%2)z)94–—#! ;*/?>