Kevés olyan társulat van, amely bevállalna egy XVIII. századi Voltaire-művet, ráadásul olyat, mint a Candide, vagy az optimizmust. A győri Forrás Színház azonban lendületes előadásával magával ragadott minket. 

A mű számtalan cselekményt és helyszínt foglal magába. A Forrás színészei ezt a nehezen előadható darabot (mely eredetileg egy tézisregény sok humorral és meglepetéssel) mutatta be nekünk, szentgotthárdi középiskolásoknak. Mi vártuk, mivel kíváncsiak voltunk, hogyan lehet színpadra vinni ezt a sok helyszínt; és persze annak is örültünk, hogy az előadás miatt elmaradt két óránk. Még helyet sem foglaltunk, amikor már elkezdődött a játék, a színészek énekelve fogadtak minket az előtérben. Igen találékony, szokatlan és egyszerű előadásmódot választottak: hétköznapi tárgyakat, pl. 5 db széket és sok újságpapírt használtak kellékként. Csak a jelmezüket hozták magukkal, és persze pár hangszert, melyeken a darabhoz illő dallamokat szólaltattak meg. A színészek sokszor kijöttek a nézőtérre, kihasználva az egész színházat, és így a darabba bevontak minket, nézőket is. Bebizonyították, hogy egy jó színésznek nemcsak élethűen kell eljátszani akár több szerepet is egy előadás alatt, hanem jó fizikai erőben lenniük. Sőt az sem árt, ha tudnak hangszeren játszani, vagy rekordgyorsasággal nyakkendőt kötni.
A darab a XXI. századot is tökéletesen parodizálta, azt sugallva nekünk, hogy ne a külsőségeknek éljünk, hanem dolgozzunk és ismerjük be tévedéseinket, hiszen így „Minden a lehető legjobban lesz ezen a lehető legjobb világon”.

Szentgotthárd, 2012. május 18.

Nagy Regina 10.b