Egy kegyetlen kacaj, egy szende ásítás, egy könnyes szempár és egy velőtrázó sikoly. Mindez pár pillanat leforgása alatt, teljesen normális. Legalábbis a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium maroknyi diákjának bizonyosan.

Ők nem bolondok, hanem palánták, még fiatal, zsenge, bátortalan és zöldfülű színészpalánták, az iskola színjátszó köréből. Heti egyszer elfoglalják az ódon épület egy napsárga osztályát, de ha úgy tartja kedvük, és az időjárás is kegyeibe veszi őket, az udvaron is szívesen bontogatják szárnyaikat. A készségfejlesztő feladatok forgatagában különböző kihívásokkal találják magukat szembe, ám némi gyakorlás után már nem okoz nehézséget egy-egy jelenet megelevenítése. Így például elmutogatni a recepciósnak, hogy a vendég két üveg whiskyt és egy üveg szódát kér a 267-es szobába, vagy a mindenre elszánt nőnél, három hete tartó fogyókúrája közben, megtörik a jég és odaadja magát az eperhabos, marcipános csoki krémtorta élvezetének. Már az ókori görögök is tanúbizonyságot tehettek róla, hogy bizony a színészek élete nem a legegyszerűbb, viszont dicsőségtől övezett babérkoszorújuk a legcsillogóbb, s a rendelkezésükre álló porond hatalmas, hisz „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”. 

Kocsis Dóra 10.a