Karsai Márton a SZOI VMG végzős diákja, gimnáziumi éveinek megkoronázásaként kiérdemelte a „Jó tanuló, jó sportoló” címet mint távfutó. Jó ösztönzés ez mindenkinek, hogy a sport és a tanulás párhuzamba állítható. 

„Marci, hány évesen kezdtél el futni, és miért ezt a sportágat választottad?”

 
A „karrierem” 7 éves koromban kezdődött, amikor anyukám elvitt a Fut a Gotthárd nevezetű fotóversenyre, amit meg is nyertem. A jutalmam 5kg banán volt és a dobogóról is csak segítséggel tudtam lejönni. És ez a győzelem adta az első motivációt számomra ahhoz, hogy a futás mint sportág űzése mellett döntsek. Az általános iskolában több sportot is kipróbáltam (foci, torna, távolugrás, sprintfutás, súlylökés stb.). A sikerek itt sem maradtak el, például az iskola tornacsapatának tagjaként 2006-ban 4.-ek lettünk az Országos Torna Diákolimpián. Ekkor a futással még nem foglalkoztam olyan komolyan, mint manapság.

„Mesélj kicsit a versenyeidről, merre jártál, milyen eredményeket értél el, mint kisiskolás illetve gimnazista és kik segítettek téged ?”

12-13 éves koromtól sok utcai futóverseny gyerekfutamában vettem részt elsősorban Ausztriában, Szlovéniában és természetesen Magyarországon is. A legtöbbjükön a dobogón végeztem, ami motivált az újabb versenyeken való indulásban. Részt vettem nagyobb kaliberű eseményeken is (Mezei futó –és Kismaratoni Országos Bajnokság), ahol sokszor sikerült az első 10 helyezés valamelyikét megszerezni, sőt egyszer a dobogó 2. foka is összejött csapatban. Manapság is több utcai versenyen részt veszek, ahol már az abszolút első hely a cél, amit többször meg is valósítottam. Legutóbb a szlovéniai Radenciben megrendezendő nemzetközi Maraton Treh Src nevezetű verseny 10 km-es távján vettem részt, ahol a közel 1000 induló közül végeztem az abszolút sorrend 2. helyén. Jelenleg a Vossen Szentgotthárd csapatát erősítem és edzéseimet a Rába menti töltésen bonyolítom egyedül, bár sok dologban segít nekem a szintén szentgotthárdi Koszár Zsolt, aki már több nemzetközi futóversenyt is megnyert. Mindezek mellett a szüleim óriási támogatást adnak nekem, segítenek mind anyagilag, mind lelkileg és biztatnak arra, hogy „ne álljak meg”.

A jó tanuló, jó sportoló cím elnyeréséhez nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is jeleskedned kellett, emellett, mint a fiatalok többsége, biztosan aktív társasági életet élsz. Hogy tudtad összehangolni ezeket ?

Középiskolai éveim során a tanulás is kardinális kérdéssé vált. A sportnak köszönhetően sikerült jó eredményeket elérnem a legtöbb tantárgyban. Ha szellemileg elfáradtam, a futás felfrissített, és újra képes volt az agyam további információkat befogadni. Akárcsak a többi fiatal, én is járok szórakozni, van barátnőm, de az időm nap mint nap be van osztva, és soha nem tétlenkedek!

„Mik a jövőbeli terveid a tanulásban illetve a sportban? Feltéve, ha szétválasztod a kettőt.”

Továbbtanulásom célpontja Graz, ahol valószínűleg vagy a sport vagy valamely műszaki pálya felé fogok orientálódni. A futást abbahagyni nem szeretném, és remélem, hogy az ausztriai jobb feltételek mellett nagyobb sikereket is elérhetek a jövőben, de mindennél fontosabb az egészségem, tehát csak annyit fogok edzeni, ami jól esik és még a szervezetem elbírja.